A lelkipásztorról

Megtérésem története

Az életem nagyobb részét már hitben éltem le. Ezt egy hatalmas csodának tartom, mert úgy éltem 19 éves koromig, hogy egyáltalán nem hittem Istenben. A létét sem fogadtam el, ha valahol ilyen téma került elő, mindenkivel vitatkoztam. Elfogadtam a tudomány, az evolúció tanát, bár azt sem ismertem kimerítően. 1990-től műszaki főiskolán tanultam. Így azt is egy csodálatos időzítésnek tartom, hogy épp ekkor adta Isten azokat a hatásokat, amivel komolyan megragadott. Ezzel egy olyan állapotban kerültem a kegyelem közelébe, amikor a „sok” tudás még nem jelentett akadályt, hogy hinni tudjak. Ennek jelentőségét akkor láttam meg, amikor tanárként dolgoztam és tapasztaltam, hogy a kollégák milyen nehezen nyílnak meg a hit felé.

De hogy is zajlott mindez?

Egy tavaszi délután meglátogattam testvéremet és családját. Ottlétem alatt kiderült, hogy várják egyik volt osztálytársát, aki rendszeresen elmegy hozzájuk minden szombaton, hogy beszélgessenek Jézusról, hitről, és minden ehhez hasonló dolgokról. Így akaratlanul részt vettem egy hitre jutott fiatalember bizonyságtételének hallgatásában. Utólag tudom azt mondani, hogy ez olyan helyzet volt, mint amilyenben azok a személyek voltak, akik Jézust hallgatták és azt mondták, hogy úgy beszél, mint akinek hatalma van. Az a beszélgetés hatalmába kerített engem is. Hiába voltam korábban fölényes, tagadó, akkor nem tudtam támadni, gúnyos lenni, csak hallgattam és csodálkoztam. Több, mint egy órás volt ez a beszélgetés és szinte csodálkozva hallgattam a megtapasztalásokat, bibliai idézeteket. Biztosan érzékelhető volt rajtam az a belső vágy, hogy szeretnék egy Bibliát, mert távozáskor megkérdezték, hogy adjanak-e egyet. Elfogadtam, sőt kértem is.

Az ezt követő hónapokban a legtöbb szabadidőmet arra fordítottam, hogy olvastam a Bibliát. Úgy ittam a szavait, mint aki napok óta nem kapott inni. Valójában nem napok óta, hanem évek óta nem kaptam élő vizet. A Biblia szembesített bűneimmel, egyre fokozta bennem a vágyat, hogy meg szeretnék térni. Egyre inkább megismertem milyen lépések kellenek ehhez, de csak egy türelmetlen vágyakozás volt bennem, dönteni nem tudtam.

Abban az évben, nyár végén a debreceni Baptista Gyülekezet szervezett szabadtéri evangélizációt. Elmentem azzal a vággyal, hogy itt történjen meg az én újjászületésem. A történet egy érdekes részlete, hogy az alkalom előtt az a barátunk, aki útnak indított a hit útján, megkérdezte hogyan szoktam imádkozni, a megtéréssel kapcsolatban. Elmondtam neki és ő rámutatott, hogy egy fontos dolgot eddig kihagytam az imáimból. Ez pedig annak kifejezése, hogy én átadom az életemet Jézus Krisztusnak és behívom őt az életembe. Végighallgattam az istentiszteletet és a végén felkínált beszélgetést, amit az igehirdetővel lehetett lefolytatni, nem tudtam elszalasztani. Erős kényszert éreztem arra, hogy odamenjek. Megtettem. Beszélgetésünkben kifejeztem, hogy nagyon szeretném, ha bekövetkezne a rég várt megtérés. Azt a választ kaptam erre, hogy már ez is a Lélek munkája bennem. Imádkoztunk. Figyeltem, hogy ki ne maradjon az Úr befogadása, behívása.

Mi történt ekkor? Sokakat ez érdekel, milyen érzés volt, mi változott? Azt mondhatom, hogy semmi különös dolog nem történt, az viszont biztos, hogy a korábbi nyugtalanságom, izgalmam, feszültségeim helyébe békesség lépett.

Igazi következményeket a további napok hoztak. A hazafelé vezető úton a vonaton még a jegyvizsgálónak is Jézusról beszéltünk. Volt osztálytársaimmal találkozva nagyon rövid idő alatt Jézus lett a téma, akiről én beszélni akartam.

Életemben először elmentem Baptista Imaházba istentiszteletre. Éreztem, hogy erre is szükségem van.

Ez a három-négy hónap és a végén a döntés egy csodálatos változást hozott az életemben.

Kívánom, hogy minél többen hagyják, hogy a Biblia, Isten élő szava változtassa meg az

életüket.

A lelkipásztori szolgálatról

2005-ben indult el az életemben egy folyamat, amit Isten elhívásaként tudok leírni. Ekkor középiskolában tanítottam, mint műszaki tanár. 14 éve hívőként éltem, és a Mátészalkai Baptista Gyülekezetben szolgáltam több területen is. Ekkor már négy tagú család voltunk feleségemmel és két fiúnkkal.

Isten sok szálat kezdett el mozgatni, amivel egyre nyilvánvalóbbá vált előttem a hívási szándéka, hogy többet vállaljak a szolgálatban. Megértettem, hogy ez a lelkipásztori feladat legyen. Különös volt megélni, hogy a kibontakozó folyamat hatása feleségemben, Zsuzsában is megmozdított érzéseket, gondolatokat, ami megerősítésül hatott rám.

A személyes meggyőződés és Istennek adott válasz után fogadtam el a Mátészalkai Gyülekezet felkérését a szolgálatra. Közel 12 évig végeztem a pásztori feladatokat, amikor meghívást kaptam a Békéscsabai Baptista Gyülekezettől. Vívódások után megértettem, hogy ez nem egy gyülekezet hívása, hanem Isten küldése egy újabb szolgálati területre.

2018. június 30-tól vagyok a Békéscsabai Gyülekezet lelkipásztora.

Békéscsaba, 2018. 12. 15.

Takács Zoltán

“A lelkipásztorról” bejegyzéshez 1 hozzászólás

  1. Isten iránti hála van szivemben, hogy a dévaványai gyülekezet pásztoraként tudhatjuk a Testvért, remélve, hogy szolgálata révén lesz ébredés ” Az Ur meghall imát….”

    Válasz

Hozzászólás a(z) Földesi Józsefné bejegyzéshez Kilépés a válaszból