A gyülekezet történetéből – Békéscsabai Baptista Gyülekezet

A kezdetek

Nagyszalontáról Vass Sándoron kívül Tóth Mihály, a neves parasztprédikátorok egyike, a nagyszalontai gyülekezet elöljárója, valamint Domján Imre és Vass János is jártak Békéscsabán. Munkájuk eredményeként 1895. június 3-án Tóth Mihály két békéscsabai embert, Fabulya Mihályt (1854-1922) és Pilinszki Andrást(1868-1946) hitük vallomására bemerített Békésen.

Tehát 1895. június 3-án két taggal indult el a Békéscsabai Baptista Gyülekezet története. Ezt a dátumot tekintjük gyülekezetünk megalakításának.

Ezt követően még 1895. szeptember 20-án Ledzényi Ádám békéscsabai lakos is bemerítkezett, szintén Békésen. Ezzel már az első évben három tagja lett gyülekezetünknek, de ezenkívül már számos látogatója volt baptista istentiszteleteinknek. Akkor Békéscsaba is a nagyszalontai gyülekezet missziói kerületéhez kapcsolódott, hiszen a további támogatásokat is onnan kapta.

Új összejöveteli hely

A zaklatások ellenére egyre növekedett az érdeklődés a baptistáknál, ezért 1897-től már kicsinek bizonyult id. Gyurkovics András háza. E miatt az összejöveteleket Uhrin Mátyás házába tették át és Uhrin Mátyás lett a gyülekezet első helyi vezetője. Ezt a szolgálatot több évtizeden keresztül nagy odaadással és Krisztustól nyert bölcsességgel töltötte be még azután is, amikor már lelkipásztora is lett a megerősödött gyülekezetnek.

1897. március végén ismét egy temetés volt. Gyurcsik Mátyás – aki még nem volt gyülekezeti tag – 9 éves kislányát, a szülők kívánságára temették baptista szertartás szerint. A békési testvérek 24 fős énekkara jött el, és ennek hírére nagyon sokan vettek részt a temetésen. A hatóság ismét zavart próbált kelteni, nem engedélyezték a temetést, de a baptisták ezt nem vették figyelembe. A rendőrök végig kísérték a temetés menetét a temetőig, de rendbontás nem volt. A nagy eső ellenére a tömeg együtt maradt, végignézték a baptisták temetését és hallgatták a nagyon szép énekeket.

Az első bemerítés Békéscsabán

1898-ban ismét két alkalommal volt bemerítés. Május 30-án Békéscsabán tartotta meg Tóth Mihály testvér, s ez volt az első bemerítés Békéscsabán. A másik Békésen volt október 16-án, melyet szintén Tóth Mihály végzett. A két alkalommal a bemerítettek száma 18 fő volt. A nagyobb létszám azzal is magyarázható, hogy erre az évre már teljesen elmaradtak a zaklatások, és nyugodtan, békében végezhették missziózásukat a baptisták. 1898 végére 38 fő lett a bemerítettek száma, de sajnos nem mindnyájan maradtak meg a gyülekezetben, mert néhányan visszavonultak, egyeseket pedig kizártak helytelen magatartásuk miatt. A gyülekezeti tagok létszáma 30 fő volt.

*Első fénykép a békéscsabai gyülekezetről*

Imaterem építése

1899-ben tovább nőtt az érdeklődés, a látogatók száma, és belátták, hogy nem tudnak megfelelő helyet biztosítani az istentiszteletek megtartására, még Uhrin Mátyásék nagyobb lakásában sem. Ezért a gyülekezet elhatározta, hogy egy külön imatermet fog építeni. Ha az anyagi fedezet erre nem is volt elég, a buzgóság és a hit annál nagyobb volt. Uhrin testvér felajánlotta portájának egy részét a gyülekezetnek imaterem építésére. Ez nagy segítség volt, mert telek vásárlásra nem kellett költeni. Így 1899 tavaszán megkezdték az imaterem építését, amit még abban az évben, a nyár vége felé már használatba vettek.

A Jókai utcai imaház építése

Még 1904-ben nagy probléma elé került a gyülekezet, ugyanis az 1899-ben épített imaterem már kicsinek bizonyult. Ugyancsak problémát jelentett, hogy az imaterem kieső helyen volt, és a hívogatások alkalmával többen nem tudtak elmenni az istentiszteletekre. Ezért a gyülekezet tagsága elhatározta, hogy a város közepén próbálnak vásárolni egy épületet vagy egy üres telket. Igaz, anyagi erejük ehhez nagyon is gyenge volt, de Soós testvér, mint a gyülekezet lelkipásztora az ország baptista testvériségéhez fordult a Békehírnök lapjain keresztül, hogy egy imaház építéséhez kérje az ország gyülekezeteinek segítségét. Ez a felhívás a Békehírnök több számában megjelent.

Az alapkő letételt Soós István testvér végezte 1904 június elején, amikor az 1Pt 2:5-10 igeversek alapján beszélt az összegyűlt testvérek és érdeklődők előtt, és azután az énekkar szolgálata mellett letette az első három vályogot a kiásott fundamentumba. Ettől kezdve két héten keresztül a testvérek csak aludni jártak haza, de csak azok, akik közelebb laktak, mert még az élelmet is összehordták és a nőtestvérek közös étkeztetésről gondoskodtak. Két hét után tető fedte az új épület falait. Sztankó György még följegyezte azt is, hogy minden reggel és délben áhítatot, este pedig szép érdeklődés mellett istentiszteletet tartottak az udvaron.

*Jókai utcai imaház 1904-1922 (jelenleg Czakó u.)*

Önállósulás

1908. június 25-én ünnepi alkalom volt a gyülekezetben, ugyanis ekkor lett önálló gyülekezetté és körzetté Békéscsaba. Soós István testvér adta át a szolgálatot Uhrin Mátyás testvérnek, és ennek alkalmával azt mondta, hogy ha már annyira meg is erősödött a gyülekezet, hogy önálló tud lenni, nem szabad arról megfeledkezni, hogy nemcsak a maguk építése a fontos, hanem mások erősítése is.

Az önállósulás alkalmával a gyülekezet taglétszáma 84 fő volt. Ekkor az alábbi gyülekezetek tartoztak a Békéscsabai körzethez, mint körzeti állomások: Mezőberény, Petrőc, Hlozsanov, Liziki, Padin, Hertelend, Kiszács és Medgyesegyháza. Gyülekezetünk tehát 13 éven keresztül volt körzeti állomás az önállósulás előtt, ebből 5 évig Nagyszalontához – Tóth Mihály testvérhez – és 8 évig Békéshez – Soós István testvérhez – tartozott, akik vezették és szolgáltak a gyülekezetben. Gyülekezetünk azóta is igyekezett megvalósítani, amit Soós testvér javasolt, vagyis munkálkodni a gyengébbek megsegítésén. Ezt bizonyítja a Békéscsabai Körzethez tartozó 8 állomás segítése.

Az önálló gyülekezet első lelkipásztora

Az önállósulást 1908-ban azzal a szándékkal is mondta ki a gyülekezet, hogy már akkor gondoltak Kovács Mihály testvérre, aki éppen teológiai tanulmányait végezte. Kovács testvér a nyári szüneteket mindig itthon töltötte, amikor nemcsak a gyülekezetben, hanem a körzeti állomásokon is szolgált. Amikor 1910-ben elvégezte a Teológiai Szemináriumot, a gyülekezet őt hívta meg lelkipásztorának. Így az önálló Békéscsabai Gyülekezetnek Kovács Mihály lett az első lelkipásztora.

A Bartók Béla úti imaház

1921-től ismét kicsinek bizonyult az akkori Jókai utcai imaház a háború utáni fellendülés következtében. Akkor egy olyan határozat született, hogy új imaházat kellene vennivagy építeni. Ez szívfájdalmat okozott azoknak a tagoknak, akik 1904-ben felépítették a Jókai utcai imaházat, hiszen nagy áldozatot vállaltak és hoztak annakidején, és sok kedves emlék is fűzte őket azokhoz a falakhoz. Érthető, hogy többen nem szívesen váltak meg attól az imaháztól, de a taglétszám állandó növekedése miatt végül is kénytelenek voltak új helyet keresni az imaház részére. Így 1921 szeptemberében 550 ezer koronáért megvásárolták a Bartók Béla 55. sz. alatti ingatlant imaház céljára. Az épület előtte étteremként és szállodaként funkcionált, amely Laczó úr tulajdona volt. Egyébként a 350 négyszögöl teljesen körül volt építve kisebb-nagyobb épületekkel. Az éttermen kívül egy cipész és egy szabóműhely is volt az épületben, és ez a két család is itt lakott.

Mivel a Jókai utcai imaházat nem adhatták el azonnal, mert az új épületben átalakításokat kellett végezni, és a munkák befejezéséig nem lett volna hely az istentiszteletek megtartására. Ezért a gyülekezet Pesten a Kápolna Építő Pénztárból 650 ezer korona kölcsönt vett fel 10 évi törlesztésre. A gyülekezet nagy áldozatkészségét bizonyítja az, hogy ezt az összeget 1924. január 4-én – alig három év alatt – már teljes egészében visszafizették.

A Bartók Béla úti imaház megnyitása

Imaházunk felavatására 1922. április 17-én húsvét hétfőjén került sor. Ezen jelen volt újból Somogyi Imre testvér Gyuláról, sőt a Békehírnök számára is ő írta a tudósítást.

Az imaház átalakítása

1927-ben alakították ki a Bartók Béla úti imaház végleges formáját. A lakók elmentek, akik eddig az utcai részben laktak, és így az ismét kicsinek bizonyult imaházat meg tudták nagyobbítani. Kovács testvér pontos feljegyzéseket készített erről az átalakításról. Az eddigi 128 m2 alapterületű imaházat az átalakítással 192 m2 alapterületűre növelték. A sarkon levő bejáratot befalazták, és helyére tették a szószéket. Bejáratot pedig a Bartók Béla és a Gábor Áron utca felé is nyitottak. Ez utóbbit 1968-ban befalazták és annak helyére tették át a szószéket.

*A Bartók Béla u-i imaház átalakítás után*

Az imaház építése

Isten segítségével 1974. május 5-én volt az alapkőletétel (a képen Ván János testvér végzi) és június 10-én kezdődött el az imaház falazása. Az építés felelős vezetője Marosi Béla testvér volt. A kőműves munkáért Ván János testvér felelt, segítője Nagy Sándor testvér volt. Gálik János testvér szerződtetett munkása volt a gyülekezetnek. A fenti testvérek anyagi ellenszolgáltatásért végezték munkájukat. Szükség volt segédmunkásokra is, akik a mesterek keze alá dolgoztak. Ezt a gyülekezet testvéreiből szervezték meg, és így együttesen nagy lelkesedéssel és szeretettel folyt a munka a gyülekezet új otthonának felépítésén.

Az új imaház megnyitása

1975. október 18-án volt az új imaház ünnepélyes megnyitása, amikor egy méltó ünnepség keretében, meghívott lelkipásztorok igehirdetéseivel, vendégek jelenlétében, szeretet- vendéglátással egybekötve vették azt birtokba a békéscsabai testvérek.